A központi megemlékezés gondolatait követve felidéztük azoknak a fiataloknak a bátorságát, akik tanulóként, munkásként, szakmunkásként a jövőjükért, Magyarország szabadságáért álltak ki.

Az ünnepi gondolatok rávilágítottak arra, hogy 1956 hősei között sok fiatal volt – tanoncok, gyári dolgozók, diákok –, akik a szabadság és a jövő iránti elkötelezettségükkel példát mutattak. Ma ugyanez a szellem él tovább a szakképzésben: a kreativitásban, az innovációban, a tudás és munka becsületében.

A forradalom leverése után sem tűnt el a remény – az emberek újrakezdtek, építettek, dolgoztak. Akkor is, és ma is igaz: „Aki tud valamit jól csinálni – egy mesterséget, egy szakmát – az szabad ember, mert saját kezében van a sorsa.”

Október 23-a arra emlékeztet bennünket, hogy bátorsággal, tudással és összefogással ma is építjük Magyarország jövőjét. 

Ezt a jövőt ma a szakképzés mutatja, amely ma az ország egyik legnagyobb ereje: biztonságot, jövőképet és méltóságot ad a fiataloknak, családoknak, az egész nemzetnek. A jövő szakképzése már ma épül – korszerű tanműhelyekkel, duális képzésekkel, ösztöndíjakkal, és olyan tudással, amely felvértezi diákjainkat a jövő kihívásaira.

A szakma nem B terv – hanem hivatás.